Ray Burst: De eddig egy netes mém se ért meg 20 évet, míg a "Frederick Steinmann az élő Isten" mém még ma is aktív, több millió követője van, sőt gyarapszik a tábor. Ennél kevesebb hívővel is alapítottak már egyházat. Ti miért nem?
Peter Bishop: Próbáltuk, de a bíróság folyton elkaszálta azzal indokkal, hogy ezzel egy élő embert ismernének el hivatalosan istennek.
Frederick Steinmann: Mellesleg a bíróság engem is megkérdezett, hogy istennek tartom-e magam ...
Ray Burst: Hogy is van ez Peter? Az isten kijelenti magáról, hogy nem isten, de az isten elvileg tévedhetetlen? Érzek itt némi zavart az erőben.
Peter Bishop: Tévedni emberi dolog. [nevet] A Star Wars meg csak egy mese.
Ray Burst: Mert a Star Trek a valóság?
Peter Bishop: Nem. A Star Trek is hülyeség. [nevet] Ami most történik sokkal izgalmasabb, mint bármelyik sci-fi. Az emberiség ahelyett, hogy törékeny biológiai lényként költözne ki a világűrbe, inkább megalkot egy új mesterséges életformát, aminek természetes élettere a világűr. Ennek az új életnek teremtő istene Steinmann Professzor Úr.
Ray Burst: Döntsétek már el, hogy akkor most élet, vagy nem élet az önreprodukáló nanotechnológia. 20 éve még te is azt mondtad, hogy nem az. Egyáltalán mit várunk el az élettől, hogy élőnek nevezzük?
Frederick Steinmann: Az élet megfelelő természetes körülmények közt önfenntartó. Önerőből képes a táplálkozásra, anyagcserére, növekedésre, és önreprodukcióra. Ezekből az őstojás csak az önreprodukcióra képes. Arra is csak olyan szélsőséges körülmények közt, ami csakis mesterségesen hozható létre, a természetben spontán nem áll elő.
Peter Bishop: Egy sejtmag belseje is olyan körülmény, ami sehol se fordulna elő a természetben, ha nem létezne élet. Jól tudom professzor úr, hogy valami ilyesmit fejlesztenek nagy erőkkel Pekingben?
Frederick Steinmann: Nem csak Pekingben. Az MIT-n már túl vagyunk az első sikeres csíráztatáson.
Ray Burst: Frederick, pár mondatban összefoglalnád, mi ez a csíráztatás?
Frederick Steinmann: A csira egy közelítőleg 2-ször 2-ször 5 centis kapszula. Nagyjából akkora, mint egy töltőtoll kupakja. Ebbe egy 1.5 centi átmérőjű "ér"-nek nevezett kábelen áramlik be az anyag, az energia és az információ, amiből a csíra belsejében hozzávetőleg 10 ezer őstojás gyárt és tol ki magából ereket, vagy bármi egyéb érhez kapcsolódó képletet, amit ki lehet préselni a csíra kimeneti nyílásán. Ilyen képlet lehet akár egy másik csíra, amiből új hajtások nőhetnek ki.
Ray Burst: Ez úgy hangzik, mint valami növény ... ágak, rügyek.
Frederick Steinmann: Igen, olyasmi, de ennek nem elég a napfény, termőföld, meg némi víz. Ehhez kell sok áram, egy speciális folyadék, ami az ereken szállítja a fullerén szintézishez szükséges elemi szenet, és kell még egy idegközpont, egy számítógép, ami a gép teljes szerkezeti kódját tárolja, és vezérli a növekedési folyamatot.
Ray Burst: Sokan még mindig attól rettegnek, hogy a nanotechnológia egyszer csak elszabadul és felfal minket, meg minden mást. Szerintem ezek az emberek most méginkább a gatyájukba csináltak.
Frederick Steinmann: Ettől se kell tartani. A csíra, mikor dolgozik, kívül majdnem 3000 celsius fokon izzik. A levegő oxigénjétől azonnal lángra kapna.
Peter Bishop: De nem az űr vákuumában! Szerintem nem kell túl élénk fantázia, hogy emberi irányítástól független gépeket képzeljünk az űrbe, akik képesek lehetnek beszerezni, feldolgozni, felhasználni az önfenntartáshoz és szaporodáshoz szükséges anyagokat és energiát.
Frederick Steinmann: Fiam, ha a jövőben egy ilyen gép épülne, még időben dobjatok rá atomot!
Peter Bishop: Mi inkább feltöltenénk tudatunkat egy ilyenbe, és örökké élnénk a csillagok között.
---
forrásnyelv: US angol
belső hivatkozások: 1. rész
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.